Fritz Haarmann: A gyilkos megkérdőjelezhető jelentése Göttingenben

Fritz Haarmann: A gyilkos megkérdőjelezhető jelentése Göttingenben

1924 -ben a német társadalmat megrázta a sorozatgyilkos, Fritz Haarmann letartóztatása. Az eset nemcsak a Haarmann szörnyű cselekedetei miatt ismert, hanem az ellentmondásos pszichiátriai értékelés miatt is, amelyet Göttingenben kapott. Haarmann -t, akit a Hanover Központi állomáson tartóztattak le, gyanúsították, hogy számos fiatal férfit meggyilkolnak és megcsonkítják a holttestüket. Ezek az atrocitások akkoriban már nem engedik el a társaságot, és olyan jogi eljárást eredményeztek, amelyet továbbra is jogilag megkérdőjelezhetőnek tekintnek.

A pszichiátriai vizsgálatra egy gyógyító és ápolási otthonban került sor Göttingenben, ahol Haarmannot hat hétig tartották. Ernst Schulz pszichiáter professzorát arra bízták, hogy ellenőrizze Haarmann elszámoltathatóságát. Fontos itt, hogy az értékelőt ne befolyásolják - ezt az elvet a Haarmann ügyben nem teljesítették.

A szakértői vélemény fontosságát

A jelentés eredménye döntő jelentőségű volt a következő bírósági eljárásban. Schulz arra a következtetésre jutott, hogy Haarmann elszámoltatható, és így teljes felelősséggel bírt a cselekedeteiért. Ez előkészítette az utat a szükséges jogi véleményekhez szükséges jogi következményekhez. 1924 decemberében Haarmannt halálra ítélték 24 -szeres gyilkosságért. Ennek az ítéletnek mind jogi, mind társadalmi relevanciája van.

Az elkövetők elszámoltathatóságának kérdése alapvető fontosságú a büntetőjog szempontjából. A szakértőnek mindig meg kell hallgatnia és ki kell értékelnie az elkövető objektív körülményeit és pszichológiai körülményeit. Az akkori protokollok értékelése során azonban Christine Pozszáséci kriminalisztikai pszichiáter úgy találta, hogy ezeket az alapelveket nem figyelték meg Haarmann esetében.

Schulz tanácsa nemcsak szakszerűtlen volt, hanem sértő nyilatkozatokat is tartalmazott, mivel "még nem láttam olyan sertést, mint ő." Ezért viselkedése nemcsak a semlegesség szempontjából megkérdőjelezhető volt, hanem értékelési szabványait is a személyes erkölcsi hiedelmek alakították ki. Pozszáló úgy érezte, hogy Schulz Haarmann cselekedetei nem az elkövető egyéni tapasztalataiból származnak, hanem a vallási és erkölcsi normák szerint azonnal megítélik.

Elhanyagolt háttér és gyermekkori trauma

A jelentés másik fontos kritikája a kriminalisztikai pszichiátria alapelveinek megsértése. Hiányzott, hogy reagáljon Haarmann gyermekkori és ifjúságának fontos szempontjaira. Az élet ezen szakaszaiban súlyos pszichológiai stressz volt, ideértve az apjával való kockázatos kapcsolatot és bátyja szexuális zaklatását. Az ilyen tapasztalatok jelentős hatással lehetett volna a személyiségzavar kialakulására, és így Haarmann későbbi cselekedeteire.

Annak ellenére, hogy ezen információk nyilvánvaló relevanciája van, a Schulz -jelentésben nem vették figyelembe őket. Látható, hogy Schulz nem tette ki az időt és az erőfeszítést, hogy teljes mértékben megértse Haarmann összetett pszichológiai alkotmányát, amely súlyosan korlátozta értékelését.

Haarmann cselekedetei végül tragikus végükhöz jutottak 1925. április 15 -én az esés után. Közvetlenül a kivégzése előtt Haarmann kifejezte utolsó szavait: "Viszlát", amely tükrözi a hozzáállásának nyomasztó képet.

A kegyetlenség tartós öröksége

Haarmann nemcsak a történelemben bűncselekményei miatt ment le, hanem azért is, mert posztumusz jelenléte volt az akadémiai világban. Végrehajtása után Haarmann koponyáját kutatási objektumként adták át a Göttingeni Egyetemnek. Ez ellentmondásos vitához vezet az etikáról és az erkölcsről az orvosi kutatásban. Az előkészített koponyát 2014 -ig tartották, mielőtt végül jóváhagyták és névtelenül eltemették, ami szimbolikusan kiküszöbölte ennek a sötét történetnek a nyomait. Haarmann esete nem csak a pszichiátriai értékelés korlátaira, hanem a társadalom felelősségére is vonatkozik az ilyen atrocitások kezelésére.

Fritz Haarmann esettanulmánya nemcsak betekintést nyújt az 1920 -as évek pszichiátriájába, hanem tükrözi a mentális betegségek és a jogrendszer társadalmi és strukturális fejleményeit is. A Haarmann során a pszichiátrát erősen alakította az egyes szakértők véleménye, akiket gyakran személyes hiedelmek vagy társadalmi normák befolyásoltak. Ez a helyzet gyakran arra késztette a betegeket, hogy objektíven értékeljék, és a terápiás megközelítéseket egyre inkább erkölcsi szempontból megalapozottnak tekintették, ahelyett, hogy orvosi bizonyítékokat futtatnának.

A 20. század eleji német egészségügyi rendszerének átfogó fejlődése különféle változások alá került, amelyek mind a politikai, mind a társadalmi szempontokat érintik. Az Eugenik programjai és a "faji higiéniai" szempontok elképzelése jelentősen befolyásolta a pszichiátriát, ami néha embertelen megközelítést eredményezett a mentális betegek számára. Haarmann esete példaértékű azokra a problémákra, amelyeket a mentális betegségben szenvedő nők és férfiak különösen a Weimari Köztársaságban tapasztaltak.

Pszichiátriai jelentések az időváltozásban

A pszichiátriai jelentések kezelése az 1920 -as évek óta megváltozott. A 20. század elején a büntetőjogi felelősség meghatározása érdekében gyakran az elszámoltathatóság értékelésére összpontosított. A mai világban a kriminalisztikai pszichiátria sokkal inkább az átfogó diagnosztikával foglalkozik, amelyben a biológiai, pszichológiai és társadalmi tényezők az értékelésbe kerülnek.

Ezen felül a szakértőkkel szembeni igények megváltoztak. Manapság ezeknek nemcsak semlegesnek és objektívnek kell maradniuk, hanem képesnek kell lenniük arra is, hogy osztályozzák a vizsgált egyéni élettörténetet, és figyelembe kell venniük a jelenlegi tudományos ismereteket. A kriminalisztikai pszichiátriai fejlődés példája a DSM-5 kritériumok (diagnosztikai és statisztikai kézi rendellenességek) megvalósítása, amelyek lehetővé teszik a szabványosított diagnózist.

A sorozatgyilkosokról és azok hátteréről szóló aktuális tanulmányok

Az utóbbi években számos tanulmány készült, amelyek a sorozatgyilkosok motivációjának és viselkedésének jobb megértésével foglalkoztak. A németországi sorozatgyilkosok pszichoszociális hátterének vizsgálata kimutatta, hogy számos elkövető, mint például Haarmann, gyermekkorukban nehéz körülményeket tapasztalt, amelyek jelentős hatással voltak fejlődésükre.

Ezek a pszichopatológiák gyakran egy olyan összetett struktúra részét képezik, amely magában foglalja az érzelmi elhanyagolást, a visszaélést és az erőszakot a gyermekkorban. A tanulmányok azt mutatják, hogy a megelőző megközelítés egy korai beavatkozásra irányul a pszichoszociális körülmények javítása érdekében az erőszakos viselkedés fejlődésének ellensúlyozása érdekében.

Ezenkívül a neurobiológiai viselkedési kutatási megközelítés szempontját egyre inkább figyelembe veszik a kutatás során, amely megvizsgálja, hogy a biológiai szempontból feltételes tényezők, például a genetikai diszpozíciók milyen mértékben vezethetnek az erőszak iránti hajlandósághoz. Az olyan források, mint a Német Pszichiátriai, Pszichoterápiás és Neurológiai Társaság, folyamatosan kínálnak jelenlegi publikációkat és betekintést ebbe a témába az orvosi gyakorlat tájékoztatása és javítása érdekében.