Klímafinanszírozás: a Merz-et bírálják – Németország vesztegeti a szavát!

Klímafinanszírozás: a Merz-et bírálják – Németország vesztegeti a szavát!

A nemzetközi klímaválság sürgősséget igényel, de Németország elmarad a várakozásoktól a klímafinanszírozás terén. A belémi klímakonferencia előkészítő csúcstalálkozóján Friedrich Merz (CDU) kancellár nem közölt konkrét számokat a klímavédelmi intézkedésekhez való pénzügyi hozzájárulásról. Az erős jelzés másképp nézett ki, mivel a Merz nem tett kötelező érvényű kötelezettségvállalásokat a Tropical Forest Forever Facility (TFFF) és a globális éghajlatváltozás elleni finanszírozás mellett, mint pl. fr.de jelentették. Itt jön képbe a Greenpeace, és bírálja azt az elszalasztott lehetőséget, hogy egyértelmű pénzügyi kötelezettségvállalás mellett erőteljes kezdő jelzést adjon a közelgő tárgyalásokhoz.

Németország ambiciózus éghajlat-politikai céljai, amelyeket a 2021-es G7-csúcson fogalmaztak meg Angela Merkel vezetésével, évi hatmilliárd eurós klímafinanszírozási összeget irányoznak elő. A „Német Klímafinanszírozás” kezdeményezés jelenlegi becslései azonban azt mutatják, hogy ezek az alapok 2023-ban nem haladják meg az 5,3 milliárd eurót, és 2026-ra legfeljebb ötmilliárd euróra csökkennek. Jan Kowalzig, az Oxfam aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egy ilyen csökkentés veszélyeztetheti a fejlett és az alacsony jövedelmű országok közötti bizalmat.

A klímavédelem mint a szegénység elleni küzdelem

Reem Alabali Radovan (SPD) szövetségi fejlesztési miniszter hangsúlyozza, hogy a klímavédelem szorosan összefügg a szegénység elleni küzdelemmel. Az éghajlatváltozás hatásai különösen pusztítóak a szegényebb lakosság számára, amint azt a Melissa hurrikán által okozott károk is szemléltetik. Véleménye szerint a megújuló energiákba történő beruházások nemcsak a gazdasági fellendülést biztosíthatják, hanem Németország versenyképességét is erősíthetik.

A helyzet nemcsak nemzeti kihívás, hanem a nemzetközi kontextusba is illeszkedik. A Párizsi Megállapodás értelmében a globális hőmérséklet-emelkedést 2°C alá kell korlátozni, lehetőleg ne haladja meg az 1,5°C-ot. Ehhez átfogó alkalmazkodási intézkedésekre és az éghajlatváltozás következményeivel szembeni ellenálló képesség erősítésére van szükség. Az Éghajlatpolitikai Kezdeményezés szerint 2030-ig becslések szerint 8000 milliárd dollárnyi éves beruházásra van szükség az éghajlatvédelem érdekében. Ennek a pénznek nagy részét a fejlődő és feltörekvő országoknak kell előteremteniük, amelyek gyakran nagyon kevés saját forrással rendelkeznek.

Építeni vagy elveszíteni a bizalmat?

Az iparosodott országok ígéretei a fejlődő és feltörekvő országok pénzügyi támogatására az ENSZ 1992. évi éghajlatváltozási keretegyezményéből és a Párizsi Megállapodás 9. cikkéből származnak. A koppenhágai klímakonferencián már 2009-ben évi 100 milliárd dolláros finanszírozási célt tűztek ki 2020-ig, amelyet 2015-ben Párizsban hosszabbítottak meg 2025-ig. Ennek ellenére ezt a célt 2022-ig nem sikerült elérni, ami súlyosan befolyásolta a nemzetközi klímafinanszírozásba vetett bizalmat ezekben az országokban. Az „Új kollektív számszerűsített célról” (NCQG) jelenleg a 2024-es bakui klímakonferencián (COP 29) tárgyalnak, amelynek célja, hogy 2035-ig megduplázzák a kifizetéseket, évi 300 milliárd dollárra.

Az idő fogy, és olyan szakértők, mint Martin Kaiser a Greenpeace-től, egyértelmű pénzügyi kötelezettségvállalást követelnek a Merztől a konferencia idejére. Ellenkező esetben Németország veszélybe sodorhatja nemzetközi hírnevét a klímavédelemben megbízható partnerként. Az EU Fenntartható Pénzügyi Stratégiájának megfelelően, amely a forrásokat környezetbarátabb projektekbe kívánja irányítani, most meg kell határozni az irányt.