A hangyák figyelmeztetnek a halálra: Ötletes korai figyelmeztető rendszert fedeztek fel!

A hangyák figyelmeztetnek a halálra: Ötletes korai figyelmeztető rendszert fedeztek fel!

Miért a hangyák az önzetlenség tökéletes példái az állatvilágban? Erre jöttek rá az Institute of Science and Technology Austria (ISTA) kutatói, amikor egy csodálatos korai figyelmeztető rendszert fedeztek fel a hangyabábokban. Ezek a bábok kémiai jelet bocsátanak ki, amikor véglegesen betegek, jelezve, hogy fennáll a fertőzés veszélye az egész kolóniában. A csapat ezt a viselkedést altruista betegségjelző rendszerként írja le, amely a hangyák társadalmi struktúráján belül működik.

A neves folyóiratban megjelent tanulmányban Nature Communications közzétették, a dolgozók úgy reagáltak ezekre a szagjelzésekre, hogy eltávolították a beteg bábukat a fészekből, és hangyasavval fertőtlenítették őket. Bár ez a kezelés hatásos a kórokozókkal szemben, a báb nem éli túl ezt az eljárást, ami kritikus a telep egészségének megőrzése szempontjából.

Egy rendszer a közösség védelmére

A kutatások azt mutatják, hogy nem minden fertőzés azonnal riasztást vált ki. A leendő királynők bábjai gyakran önmagukban is fertőzést okozhatnak anélkül, hogy sürgős jelzést küldenének. A riasztó csak akkor aktiválódik, ha a baba elveszti a harcot a kórokozókkal szemben. Ebben az összefüggésben a bábok önzetlen pajzská válnak rokonaik számára, biztosítva az egész kolónia védelmét egy esetleges járvány kitörésétől.

Maga a jel a beteg bábok felszínén jelenlévő nem illékony szagkomponenseken alapul. Ennek az illatprofilnak két összetevője fokozódik az önkéntelenül fertőzött állatokban. Ez a „találj meg és egyél meg” jelre emlékeztet, amelyet az emberi sejtek akkor bocsátanak ki, amikor végsérülésük van, és vonzzák az immunsejteket. Ezeknek az altruisztikus jeleknek a hasonló funkciója azt szemlélteti, hogy a hangyatelepek egyfajta „szuperorganizmusként” működnek, hasonlóan az emberi test speciális sejtjeihez.

Altruizmus a természetben

Ezek az altruista viselkedésminták összhangban vannak az altruizmus alapjaival, amelyek azt sugallják, hogy az állatok segítenek másokon, hogy közvetve továbbadják saját génjeiket. Ennek illusztrálására akár Hamilton szabályát is használhatjuk: A segítő magatartás akkor ösztönözhető, ha a befogadó előnye (megszorozva a genetikai kapcsolattal) meghaladja a segítő költségeit. A betegség tüneteinek kimutatásával és jelek küldésével a bábok segítenek megőrizni genetikai származásukat a leánykolóniákon keresztül.

Mint minden vadon élő állat esetében, ez a példa is az önfenntartás és a közösség túlélésének mélyen gyökerező ösztönét mutatja be. A hangyák kémiai jelek kibocsátásával és megfelelő reakciók fogadásával biztosítják, hogy leszármazottjaik – és így génjeik – a jövőben is fennmaradhassanak. Az ilyen viselkedések megmutatják, hogy az állatokkal folytatott interakciók milyen összetettek, és mennyire fontosak állattársaik túlélése szempontjából.

Összefoglalva, ezeknek a kis csúszómászóknak a figyelmeztető rendszereinek tanulmányozása nemcsak a hangyák gyakorlatára világít rá, hanem megkérdőjelezi és tisztázza az altruizmus egész fogalmát a természetben. A kutatás részletei nemcsak a tudomány számára fontosak, hanem lenyűgöző betekintést nyújtanak az állatok szociális viselkedésébe is.