Az óceán 15%-kal több CO₂-t köt meg: Az új tanulmány megváltoztatja az éghajlattudományt!

Az óceán 15%-kal több CO₂-t köt meg: Az új tanulmány megváltoztatja az éghajlattudományt!

Az új eredmények azt mutatják, hogy az óceán sokkal nagyobb mennyiségű szén-dioxidot (CO₂) nyel el, mint azt korábban gondolták. A GEOMAR Helmholtz Center for Ocean Research Kiel által nemzetközi partnerekkel együttműködve végzett tanulmány szerint az óceán évente körülbelül hárommilliárd tonna nettó CO₂-t köt meg. Ez a mennyiség meghaladja sok iparosodott ország éves kibocsátását. A tanulmány, amely 17 kutatási út 4082 CO₂ fluxusának adatait elemezte, szisztematikus hibát fedezett fel a korábbi modellekben: azt feltételezték, hogy a levegő és a víz közötti CO₂ csere szimmetrikus. De a valóság más.

A kutatók azt találták, hogy a megtörő hullámok légbuborékokat nyomnak a vízbe, amelyek aztán hatékonyan oldják a CO₂-t. Ez a CO₂ abszorpció jelentős növekedéséhez vezet. Az új elemzés kimutatta, hogy az óceán évente 300-400 millió tonnával több szenet nyel el, mint a korábbi becslések szerint. Ez körülbelül 15 százalékos növekedésnek felel meg, és tovább növeli a mérési adatok és a globális klímamodellek közötti eltérést. Ez a hatás különösen szembetűnő a Déli-óceánon, ahol az Antarktisz körül megkötött további CO₂ körülbelül felét rögzítik.

Aszimmetrikus gázcsere

Ebben a folyamatban döntő szerepet játszanak a viharok és az erős szél. A téli hónapokban, amikor fokozódnak a viharok, a CO₂ megkötés jelentősen megnő, így az óceán felszínének nettó CO₂-t elnyelő aránya 65-ről 75 százalékra nő. Dr. Yuanxu Dong, a GEOMAR munkatársa kiemeli, hogy az új eredmények megkérdőjelezik a szimmetrikus CO₂-áramokra vonatkozó hagyományos feltételezést. Ezek az eredmények alapjaiban változtathatják meg az óceánoknak a globális szénciklusban betöltött szerepéről alkotott nézetet.

Az új elemzési módszer, amely először mutat közvetlenül aszimmetrikus gázcserét, rávilágít arra, hogy az óceánt valószínűleg alábecsülték, mint CO₂-elnyelőt. Az eredmények azt sugallják, hogy a CO₂-áramok kiszámítására szolgáló tudományos modelleket sürgősen felül kell vizsgálni a valós körülmények figyelembevétele érdekében.

Következmények az ökoszisztémára nézve

A vízben oldott CO₂ növekedésének azonban messzemenő következményei is vannak. A légkör CO₂-koncentrációjának folyamatos növekedése a tengervíz elsavasodásához vezet, ami számos tengeri lény, különösen a korallok, kagylók és csigák életkörülményeit veszélyezteti. Ezek az élőlények a meszes héjak kialakulására támaszkodnak, és szenvedhetnek a megváltozott körülményektől. Becslések szerint az óceánok már elnyelték az emberi eredetű CO₂-kibocsátás mintegy 25 százalékát.

A megválaszolatlan kérdések közé tartozik a szélsőséges szél- és hullámviszonyok között végzett mérések hiánya, valamint a további kutatások sürgős szükségessége az óceánok éghajlati rendszerben betöltött szerepének teljes megértéséhez. Tekintettel arra, hogy az összes oldott CO₂ az óceánban 50-szer nagyobb, mint a légköri CO₂, egyértelmű, hogy az olyan kis folyamatok, mint a légbuborékok, nagy hatással lehetnek az éghajlatra.

Az óceánok világába és létfontosságú funkcióiba való mélyebb betekintéshez elengedhetetlen a szénciklus alapjául szolgáló mechanizmusok folyamatos vizsgálata és az upstream tudományos modellek adaptálása. Ez az egyetlen módja annak, hogy az óceán a jövőben is hatékony pufferként szolgáljon az emberi CO₂-kibocsátás ellen.

A tanulmányról és az úttörő eredményekről bővebben itt olvashat: Fókusz és GEOMAR.