Robbanásszerűen nőnek a katonai kiadások: veszélyben a klímavédelem!

Robbanásszerűen nőnek a katonai kiadások: veszélyben a klímavédelem!

Javában folyik a vita Németország katonai kiadásainak a bruttó hazai termék 5 százalékára való emeléséről. Ezt a döntést, amely a szövetségi költségvetés több mint 40 százalékát teszi ki, élesen bírálták olyan szakértők, mint Michael Müller, a Németországi Természetbarátok Szövetségének szövetségi elnöke. A politika militarizálásáról folyó vita azt mutatja, hogy a közvéleményben olyan változás következett be, amely széleskörű diskurzus nélkül ment végbe. Müller rámutat, hogy az elmúlt két évtizedben erősödött az az ideológia, hogy a béke csak katonai erővel érhető el, és különösen az ukrajnai háború körüli események tekinthetők hajtóerőnek. A kritikusok arra panaszkodnak, hogy a NATO és az EU még nem terjesztett elő komoly béketervet, amely zsákutcába vezeti Európát a béke és az enyhülés tekintetében.

A „háborús készenlét” visszatérő gondolata, amely egyre elfogadottabbá válik, éles ellentétben áll a klímavédelem kihívásaival. A militarizációs stratégia lehetséges következményei riasztóak: szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a katonai kiadások növelése akár évi 300 milliárd euróba is kerülhet, más területeken pedig drámai megtakarítások és megszorítások várhatók. Ebben az összefüggésben az éghajlatváltozás elleni küzdelemben központi szerepet játszó aktív társadalmi-ökológiai átalakulás veszélybe kerülhet, figyelmen kívül hagyva a föld és az éghajlati rendszer védelmét.

Az éghajlatvédelem és a fegyverkiadások kapcsolata

A Kieli Világgazdasági Intézet aktuális tanulmánya a klímavédelmi beruházások és a védelmi kiadások összefüggését vizsgálja Európában. Az elemzés megállapítja, hogy minden olajba nem fektetett euró után 37 centtel lehet kevesebbet költeni védekezésre. Joschka Wanner társszerző hangsúlyozza, hogy a klímavédelem kudarcai geopolitikai költségekkel járnak, amelyeket gyakran figyelmen kívül hagynak. Ez egyértelmű konfliktust mutat a biztonság és a klímapolitika között, amelyet gyakran nem vitatnak meg kellőképpen a nyilvánosság előtt.

Egy másik riasztó szempont, hogy az Ukrajna elleni háború, amelyet részben az orosz olajexportból származó bevételekből finanszíroznak, szorosan összefügg az európai olajimporttal, illetve annak az olajárakra és a kormányzati bevételekre gyakorolt ​​hatásával. Az olyan intézkedések, mint a legalább 60 eurós CO2-ár vagy a 37 százalékos olajadó, nemcsak a klíma védelmét szolgálhatják, hanem a védelmi kiadások csökkentését is. Az olaj elkerülése akár évi 104 milliárd eurót is megtakaríthat Európában a védelmi kiadásokon.

Globális katonai kiadási trendek

A globális katonai kiadások gyorsan növekedtek az elmúlt években. A Scientists for Global Responsibility szerint ez 2024-ben elérte a 2700 milliárd dollárt, ami a hidegháború vége óta a legmagasabb érték. A NATO az alapvető katonai kiadások további növelését is tervezi, és a globális katonai kiadások mintegy 55 százalékát a kezébe adja. Ez a kiadás nemcsak az államkasszát terheli, hanem jelentősen hozzájárul a globális CO2-kibocsátáshoz is; a hadsereg szénlábnyomát a globális kibocsátás mintegy 5,5 százalékára becsülik.

A tudósok arra figyelmeztetnek, hogy a katonai kiadások folyamatos növelése veszélyeztetheti az éghajlati célok, különösen a Párizsban kitűzött 1,5 fokos cél elérését. Sürgős cselekvésre van szükség a fegyverkiadások felülvizsgálata és a békés megoldásokra és a diplomáciára való összpontosítás érdekében. Ez az egyetlen módja annak, hogy fenntartható és békés jövőt biztosítsunk, amely megfelel az éghajlatváltozás kihívásainak is.

Összességében egy aggasztó tendencia figyelhető meg, amely nemcsak a nemzet- és európai biztonságot, hanem a társadalom ökológiai ambícióit is veszélyezteti. Az irányvonalat most úgy kell meghatározni, hogy egyenlő párbeszéd alakuljon ki a biztonsági szempontok és az éghajlatvédelem között.