COP30 Brazíliában: Európa klímacéljai válságban!

COP30 Brazíliában: Európa klímacéljai válságban!

A globális kihívások nyomása alatt a világ a 30. COP30 éghajlat-világkonferenciára gyűlik össze Brazíliában, amely napjainkban nagy feltűnést kelt. A [ZDF] jelentése szerint a konferencia döntő irányt szabhat a nemzetközi klímavédelem terén, miközben a geopolitikai keretek gyorsan változnak. Az éghajlat-politika hagyományos szereplői, mint például az USA és Európa, egyre inkább elveszítik befolyásukat, és új kihívásokkal néznek szembe.

A Joe Biden vezette USA-val, amely milliárd dolláros finanszírozási programot indított klímavédelmi kezdeményezésekre, a belső jelek változásra utalnak. De a Trump-kormány árnyéka továbbra is megmaradt, amely visszavonult az éghajlati fellépés elől, és eltávolította a „klímaváltozás” kifejezés láthatóságát a hivatalos dokumentumokból. Ennek eredményeképpen az éghajlatváltozás leküzdésére irányuló nemzeti és nemzetközi kötelezettségvállalások riasztóan csökkennek.

Európa szerepe a klímavédelemben

Az európai helyzet nem kevésbé kihívást jelent. [Engineer] szerint belső feszültségek vannak a Green Deal körül, amelyet egyre inkább támadnak az EU Parlament konzervatív erői. Ez többek között az ipar ingyenes környezetszennyezési jogának növelésére irányuló felhívásokban nyilvánul meg. Különösen Németország és Franciaország akarja elhalasztani a kulcsfontosságú klímacélok megvalósítását – ez a lépés árthat a kontinens klímapolitikájának.

A COP30-on az EU-államok az üvegházhatású gázok kibocsátásának ambiciózus, 90%-os csökkentését követelik 2040-ig, bár ezt nemzetközi megállapodások csak részben támogatják. Az új nemzeti éghajlatvédelmi hozzájárulások (NDC) 2035-ig történő benyújtásának határidejét a Párizsi Megállapodást aláíró országok kétharmada, köztük az EU is elmulasztotta. Ezek a kudarcok kérdéseket vetnek fel azzal kapcsolatban, hogy Niklas Höhne, az Új Klíma Intézet munkatársa milyen előrelépést lát, de gyengének tartja a hivatalos kötelezettségvállalások megítélését.

Globális perspektívák és kihívások

Abban az időben, amikor az USA fokozza kivonulását a klímavédelemből, a klímapolitika egyre inkább a biztonságpolitika reflektorfényébe kerül. Johann Wadephul szövetségi külügyminiszter hangsúlyozza ennek a politikai dimenziónak mint szükséges diplomáciai eszköznek a fontosságát. Hangsúlyozza továbbá, hogy meg kell őrizni Németország versenyképességét és technológiai vezető szerepét annak érdekében, hogy 2045-re elérjék a klímasemlegességet.

Kína ezzel szemben a megújuló energiák terén jelentős szereplőként mutatja be magát. A piacon lévő napelemek több mint 80%-a és az akkumulátorok 75%-a már Kínából származik, ami igazi versenykihívások elé állítja az európai autóipari vállalatokat. Továbbra is támogatják a napelemek és a szélenergia térnyerését, ami befolyásolja a globális technológiai változásokat és saját gazdasági ambícióinkat.

A COP30-at a belémi és nemzetközi tárgyalópartnerek új, kötelező érvényű kötelezettségvállalások megfogalmazásának lehetőségének tekintik. Noha a haladás reményét fejezik ki – különösen Artur Runge-Metzger és Carolin Friedemann –, továbbra is fennáll a veszélye annak, hogy a gazdasági érdekek beavatkoznak az éghajlati vitába lassító tényezőként.

Összességében a nemzetközi klímavédelem jelenlegi dinamikája azt mutatja, hogy minden nemzet köteles vállalni a felelősséget és folytatni a párbeszédet a szükséges intézkedésekről. Továbbra is izgalmas az éghajlati célok, a végrehajtás és a technológiai innovációk körüli felhajtás, és még várni kell, hogy a jövő nemzedékei számára gondoskodnak-e, és hogyan.