Az éghajlati válság veszélyezteti a békét: Németország hadserege határozottan a fókuszban!

Az éghajlati válság veszélyezteti a békét: Németország hadserege határozottan a fókuszban!

A klímaválság már nem egy távoli fenyegetés forgatókönyve, hanem sürgető valóságot jelent, amely eddig ismeretlen mértékben fenyegeti a biztonságot világszerte. A Természetbarátok szerint egyértelmű, hogy a gyenge és törékeny államok szaporodása nemcsak társadalmi megosztottsághoz, hanem elkeseredett elosztási harcokhoz és esetleges konfliktusokhoz is vezet. A klímavédelem kudarca nem hagy kívánnivalót maga után az egyértelműség terén: túlságosan is valós annak a veszélye, hogy a világ a jövőben klímaháborúba sodorja magát.

A katonai kiadások Németországban jelenleg elérik a bruttó hazai termék öt százalékát, ami 220 milliárd eurónak felel meg. Az előrejelzések szerint ez a kiadás néhány éven belül körülbelül 250 milliárd euróra emelkedhet. Ironikus módon ezeket az alapokat olyan időszakban mozgósítják, amikor a geopolitikát egyre inkább az éghajlattal kapcsolatos fenyegetések alakítják. A permafroszt olvadásával vagy a természeti katasztrófák növekedésével az éghajlati válság következményei földrajzilag igazságtalanul oszlanak meg, növelve a gazdag és a súlyosan sújtott régiók közötti erőszakos konfliktusok valószínűségét.

A klímaváltozás mint katonai dilemma

Egy másik riasztó pont az, hogy maga a katonai szektor az egyik legnagyobb CO₂-kibocsátó tényező. Becslések szerint a katonaság a globális CO₂-kibocsátás mintegy 5,5 százalékát bocsátja ki. Hans Holzinger klíma- és biztonságkutató hangsúlyozza, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásáról szóló katonai jelentések nagymértékben szenvednek a titkolózástól. A NATO például csaknem 200 millió tonna CO₂-t bocsátott ki 2021-ben, és ez a szám az évtized végére évi 300 millió tonnára emelkedhet.

Mivel a fegyverkezési projektek és a katonai együttműködési megállapodások egyre fontosabbá válnak, ez gyakran a környezet rovására megy. Az EU védelmi szuverenitási tervei 800 milliárd eurós költségvetéssel csak mintegy 150 millió tonna CO₂-t termelhetnek. Ez Hollandia éves kibocsátásának vagy Ausztria, Írország és Finnország együttes kibocsátásának felel meg.

Erőforrás-elosztás és jövőbeli konfliktusok

A klímaváltozás hatásainak egyenlőtlen eloszlása ​​hozzájárul a belső konfliktusok fokozódásának nem elhanyagolható kockázatához. A kevésbé ellenálló régiók, különösen Afrikában, különösen veszélyeztetettek. Az éghajlatváltozás 1,6 milliárd ember megélhetését veszélyezteti Afrikában – ez a csoport a globális CO₂-kibocsátás mindössze négy százalékáért felelős. Ezek a dinamikus változások azonban feszültségeket és menekültmozgásokat szülnek, amelyek nemcsak az érintett országokban, hanem a nagy gazdasági nemzetekben, például Németországban is kihatnak a biztonságra.

A Müncheni Biztonsági Konferencia már évek óta napirendjén volt az éghajlatváltozás kérdése, és ezzel jól mutatja az éghajlati fejlemények növekvő geopolitikai jelentőségét. Mivel az ENSZ békefenntartó személyzetének 80 százaléka az éghajlatváltozás által súlyosan sújtott országokban van kihelyezve, egyre nyilvánvalóbb a szoros kapcsolat az éghajlati fellépés és a globális biztonság között. A humanitárius és biztonsági programok sikeres végrehajtásához elengedhetetlen, hogy integrált intézkedéseket találjunk e kihívások kezelésére.

Az állandó válságokkal jellemezhető világban egy dolog továbbra is világos: az éghajlat és a konfliktusok közötti erős kölcsönhatás döntő befolyást gyakorol a nemzetközi politikára. A biztonság és a klímapolitika újragondolása elengedhetetlen ahhoz, hogy a béke és a fenntarthatóság összhangba kerüljön, ahogy Verena Winiwarter környezettörténész találóan írja le: "Nincs béke fenntarthatóság nélkül. Nincs fenntarthatóság béke nélkül." De az oda vezető út tele van akadályokkal, és globális erőfeszítéseket és jobb erőforrás-gazdálkodást igényel.